Új célt tűztünk ki. Döntöttünk. Nem nézünk vissza. És nem siránkozunk a sorsunkon. Mert ha csak ülünk itt és siránkozunk, az egyetlen, ami marad nekünk, az a siránkozás. Én majd jajgatok, te meg felelsz rá. Na, az lesz ám csak szép! Csodásan éreznénk magukat. És egy nap arra ébredünk, hogy megaszalódtunk. És amikor látjuk az összeaszalódott képünket, akkor bánhatjuk majd az elvesztegetett éveket. De akkor már késő lesz. Az idő rohan.
(Mara Meimaridi - A szmirnai boszorkányok)
