Jelentem

Tisza Kata idézet

Utazom a metrón, és egyszer csak szembenéz velem a múlt. Amelyről azt hittem, már elmúlt. Hogy nem létezik. Meglepődöm, hogy mégiscsak. Ám az igazán meglepő a semmi. Az a semmi, amit kivált. Ellentétben azzal, amit akkor kiváltott. Amikor kaparta, marta, szúrta a torkom. Tépte, húzta, rángatta a mellkasom. Gyomrom kicsi gyűszűként ugrált. Nyeldesett könnyeim nem mentek le, mert megfoghatatlan csomó és gombóc formájú nehezék gátolta. Hát nem fogok visszamenni, az ördögbe is! Főleg, hogy nem is lenne hova.
(Tisza Kata - Pesti kínálat)

Töltsd le ingyenes és reklámmentes alkalmazásunkat!

Az alkalmazással lehetőséged van idézetes kép készítésére, idézetértesítőt kérhetsz és a blogot is olvashatod.

Impresszum | ASZF © 2019. - Minden jog fenntartva. - idézet.hu

Feki Webstudio