Anyanyelvem olyan,
mint a sejtelmes mélység,
mint a fölénk boruló
véghetetlen kékség,
olyan áradóan illatos,
mint a kora-nyári rét, a tisztás,
és olyan színes,
mint az álomkép villanás
s patkó is, a szívembe sütve,
hogy velem dobogjon
mindig szerencséje.
(Mészely József - Anyanyelvem c. vers)
