A harcos önbizalma nem azonos a hétköznapi ember önbizalmával. A hétköznapi ember az őt szemlélők tekintetében keresi a bizonyosságot, és ezt önbizalomnak nevezi. A harcos a saját mércéje szerint törekszik a feddhetetlenségre, és ezt alázatnak hívja. A hétköznapi ember az embertársaiba kapaszkodik, amíg a harcos önmagára támaszkodik. Ábrándokat kergetsz. A hétköznapi ember önbizalma után koslatsz, holott egy harcos alázatára kellene törekedned. Nem csekély a kettő közötti különbség. Az önbizalom szüli a bizonyosságot; az alázat a cselekvés és az érzések feddhetetlenségét.
(Carlos Castaneda - Mesék az erőről)
