Vízen járó a hazug valóság,
léptei súlyát a habok habzsolják.
Az éhes szájak, ha enni kérnek,
nincs hagyatéka a szelídségnek.
Törékeny teste csupán porcelán,
mely összetörhet oly tétován,
ahogy tort ül az én, a múlt tetemén,
a semmi ölén, a vég peremén.
