A hatalomtól mindannyian megszédülünk, mert ez az ősbűnünk. Senki sem mentes ettől. Nem csak a politikáról, hanem az egyszeri, hétköznapi életünkről beszélek. Mindig felül maradni, nem alákerülni, csak győzni, az igazamat a másik fölé helyezni: én, én, nekem, enyém! És ebben a szédületben az a muris, hogy aki benne van, nem tudja, hogy szédült. Mint a legtöbb őrültnek, nincs betegségtudata. Egyszerűen csak úgy érzi, hogy igaza van. Mindig.
(Müller Péter - Sorsról és életről)
