Most, hogy zarándokként a szent hegy felé igyekszem, vajon mit tudok kezdeni ezzel a lehetőséggel? Kihozom belőle a legtöbbet, vagy végig a rossz idő miatt fogok nyavalyogni? Jobb emberként térek haza, aki tisztában van vele, hogy kicsoda, vagy csak egy rakás fényképet, néhány szuvenírt meg egy nagyzoló, eltúlzott úti beszámolót viszek magammal? Valóban meghal egyszer a rosszabbik felem, vagy tovább cipelem, és tovább táplálom, hogy egyre jobban erőre kapjon? Megszívlelem majd Õszentsége és Khenszur Thabkje rinpocse tanításait, valóban azon fogok dolgozni, hogy átültessem őket a gyakorlatba, és fölszámoljam a fejemben uralkodó zűrzavart? Vagy csak elolvasom a bölcs gondolatokat, és amint becsukom a könyvet, elfelejtek mindent?
(Ian D. Robinson - Az úton egyszer meg kell halnod)
