Az ember csupa diszharmónia és harmónia. A nagy vonzásnak könnyű lenne a lélek békéjét, az ellentétek elcsitulását, vagyis a harmóniát neveznem, ám tény, hogy a diszharmónia, a belső békétlenség, az elégedetlenség, a meg nem felelés, önmagamnak vagy másoknak, sokkal inkább sarkalló, előrevivő erő.
(Pályi András - Amikor nő vagyok c. novella)
