Szerettem? Nem tudom. Szereti az ember a lábát, a gondolatait? Csak éppen nincs értelme semminek a lába, vagy a gondolatai nélkül. Nélküle sincs teljes értelme semminek. Nem tudom, szerettem-e. Az más volt. A vesémet, a hasnyálmirigyemet sem szeretem. Csak éppen az is én vagyok, ahogy ő is én volt.
(Márai Sándor)
