Nem jó örökké éhes, madarak csőre elől bujkáló, gerinc nélküli, asszonysikongattató pondrónak lenni. És nem is rossz. Nem jó bezárva, egymagaddal szembe nézve, elkövetett hibáiddal szembesítő bábként selyembörtönben gubbasztani. És nem is rossz. Nem jó feltépni a börtönt és kinézni a vakító, szédítő térbe. És nem is rossz. Amikor pillangóként fölébe szállsz az egésznek, bár belátod szükségszerű voltát, nem érdekel többé, mert már tudod, hogy mindvégig pillangó voltál.
(Gáspár Katalin - Lélekpillangó)
