Az vagy nekem, mint testnek a kenyér S tavaszi zápor fűszere a földnek, Lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg. Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fél:az idő ellop,eltemet. Csak az enyém légy néha azt szeretném, Majd,hogy a világ lássa kincseimet. Arcod varázsa csordultig betölt, S egy pillantásodért is sorvadok, Nincs más,nem is akarok más gyönyört, Csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon: Részeg vagyok és mindig szomjazom!
(Shakespeare, William - 75. szonett)
