- Mondd, tényleg megbocsátottad azt a régi vétkem? (...)
- Még akkor, a tóparti stégen megbocsátottam, csak még nem voltam tisztában vele. Micsoda önfejű kis liba voltam! Tudod mit, legjobb, ha mindent bevallok: az az igazság, hogy azóta is sajnálom, hogy akkor nem ezt tettem.
- Pompás barátok leszünk, Anne. (...) Hiszen annak születtünk. Épp eleget küzdöttél a sors rendelése ellen.
(Lucy Maud Montgomery)
