Amikor Julia ötéves lett, elváltunk. (...) Valahányszor elmentem tőlük, és ő az ablakból utánam nézett, s szomorú tekintetétől kísérve beszálltam az autóba, majd megszakadt a szívem. És az volt az érzésem, hogy amitől megfosztottuk, nemcsak az volt, amit szeretett volna, hanem az is, amihez joga volt. Azzal, hogy elváltunk, az ő jogát csorbítottuk, és hogy közösen tettük ezt, attól még nem feleződött meg a vétek.
(Bernhard Schlink)
