Az átalakulása mind messzebb és messzebb sodorta a származásától, a szüleitől, akik szívósan küszködtek az ő érdekében. Máshogy kezdett beszélni, a gondolatai kimerészkedtek a szokványos világából. Odahaza, ahol mindent őérte tettek, egyre magányosabbnak érezte magát. Érezte, hogy nem azért babusgatják, aki, hanem azért, akivé egy napon válni fog. Kezdett tervként és nem családtagként tekinteni saját magára.
(Karin Alvtegen)
