Egy bolond voltam a sok közül,
mikor először találkoztunk.
Párban éltünk mindketten, a
kalitkánkban jól elvoltunk.
Valahol éreztük, hogy ez egy hamis Világ, amit jól felépítettünk.
Tápláltuk a hazugságot, az meg simán gyökeret növesztett bennünk.
Aztán jött a megismerés, később felismerés: Szerelmesek lettünk.
Nem érdekelt semmi, veled akartam lenni, mindig-mindig együtt..
Itt vagyunk te meg én, közös életünk elején, két Bolond a Világ ellen,
Pont ettől szép az egész, hogy nem kell másnak lennem...
(Horváth Tamás - Horváth Tamás)
