Szabó Dorottya idézet

Véges vagyok, mikor te a végtelennel játszol. És a csendek, a szavaid utáni üresség, az mind mi...

Fentről hullócsillagok szállnak, becsukom a szememet és téged látlak. Kell nekem a szemednek...

Két falevél te meg én visz a szél, fennakadunk ma a felhők szélén...