Kell lennie egy istenszerű helynek valahol a magasban, ahonnan minden embert egyformán lehet megítélni, és ahonnan nem egymás ellen uszított ellenségnek látszanak, mint valami életfogytig tartó hokimeccsen, hanem lármás, lökdösődő tömegnek, amely eggyé válik a maga dicsőséges tökéletlenségében.
(Ian McEwan - Vágy és vezklés)
