Mindig annyi szeretetet kapsz, amennyire szükséged van, amennyit be tudsz fogadni, amennyire épp nyitva vagy. Szükséged lenne rá, akarnád, nem látod, közben meg ott van körülötted, ott vannak ők, csak nem hagyod, hogy szeressenek, hogy megöleljenek, helyette elüldözöl mindenkit magad körül. Észrevenni azt, hogy mennyire bezárkóztál, nem könnyű... Elfogadni, hogy másra van szükséged, mint amit megengedsz magadnak, sokkoló. (...) Hagynod kell, hogy megkaphasd. Ugyanis minden pillanatban ott van az, amire szükséged van, egyetlen szó, a mosoly, az ölelés, bármi, a te dolgod csak annyi, hogy észrevedd, és elfogadd.
(Oravecz Nóra - a szerző facebook oldala - 2014. december 15.)
