Kinőtt remény, kopott fohász,
koponyacsont vitrin alatt,
tágult tüdő, vad pokoljárás,
egyetlen végső pillanat,
talán az a ledőlt torony,
talán a vonuló vihar...
vagyok a rögök útja még,
a hang ölel - és belehal...
(Antalfy István - Esz-dúr keringő c. vers)