Mondád - és nem is reszketett beszéded -
Mondád, hogy soha senkit nem szeretsz. (...)
Attól tartasz, hogy kincsét szíved elfecsérli,
És aztán vissza többé nem szerezheted?
Hisz meglehet, hogy tán csalódni fognál,
Ám nem szeretni, oknak ez kevés;
A mozdulatlan, a holt nyúgalomnál,
Hidd, többet ér az élő szenvedés.
(Petőfi Sándor - Költői ábránd volt, mit eddig érzék... c. vers)
