A többi életnek csak a peremét látjuk, s nem sejtjük, milyen apróságok roncsolják. Ezekből műalkotást faragunk. Elemi módon regényesítjük őket. Valamennyien azon vagyunk voltaképpen, hogy műalkotássá avassuk az életünket. Arra vágyunk, hogy örökké tartson a szerelem, pedig tudjuk, hogy nem tart sokáig; és hiába tartana egy életen át, valami csoda folytán, mert akkor is tökéletlen volna.
(Albert Camus - A lázadó ember)
