Az égen szálló felhőket nézem, s te jársz eszembe,
Visszaszáll minden megtépett emlék bús képzetembe,
Megrezdűl a lomb... s a bánat árja felzajdúl bennem,
S ez únt világon egymagán búsong rombadőlt lelkem...
Eljött a tavasz, de nélküled ó nincs öröm benne.
(Recaizade Mahmud Ekrem - Nincs öröm benne c. vers)