Mint a fecske, repülj messze földre,
Színarany szárnyú gondolat, repülj el!
Rég nem látott hazámba kerülj el,
Vár a hőn szeretett szép otthoni táj!
Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,
Nézz az áldott, az egykor oly virágzó völgybe!
Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát,
Ó, az emlék, hogy kínoz, hogy fáj!
(Temistocle Solera - idézi: Giuseppe Verdi - Nabucco)
