Az van, hogy végül is jól vagyok.
Kaján mosollyal alszom mindig el.
Sorjáznak éjszakák és nappalok.
Kiegyezve mind a semmivel.
Mert lágy közönyben ázik szét az élet.
Az én életem. Ez lett, hát ennyi van.
Nem kesergek: nincs bennem önérzet.
Mások híján jól elvagyok magam.
(Kálmán Gábor - Dob utca c. vers)
