Ha nem tudnám, mondom magamnak, most van az élet,
s az nem irodalom, hanem szerelemszag, jázminillat és
másnaposság, tömény fájdalom és csipetnyi élvezet, most
van földi énem, lényem, de nem érzem a lényeget
(s ezen nem fogok ezentúl rágódni), most hasogat a
csontom, most dohányzom, most nem érdekel, mi-
kor halok meg. Az akaratomat akarom megint,
s nemet int az isten.
(Kántor Zsolt - A félregombolt égbolt)
