Tudom, nem voltam szívderítő társalkodó, és könnyáztatta tekintetem, kialvatlan karikás szemeim híven tükrözték világfájdalmamat. Hagytam, hogy szabadon leváljanak rólam, senkinek a barátságáért nem kívántam könyörögni. És tényleg, egy idő után jöttek helyette mások, olyanok, akiknek nem számított a nincstelenségünk, az anyagi kiszolgáltatottságunk.
(Gyura Barbara - Szemem fénye: Nail)
