Túl rajtad és túl magamon
fölemelsz mégis szabadon,
mert nincs utam, nincs más utad,
a vérképem is kimutat,
keserűség, téboly pedig
igazsággá nemesedik:
túl szégyenen, túl vágyakon
enyém maradsz, mint fájdalom.
(Lakatos István (költő) - Száz arcod c. vers)